Hullámvölgy

Szia kedves ismeretlen, ismét én vagyok...
Bár most nem túl vidáman, nem túl bizakodón... Talán ha kiírom magamból az segíteni fog.
Tegnap megvolt az első nagyobb összezörrenésünk... S mint az általában lenni szokott, nem komoly dologból adódott, leginkább csak egymás meg nem értéséből... Ugye kedves D. hazautazott a szülői házhoz, mivel kicsiny városkámhoz huzamosabban nem köti semmi, munkahelyére pedig otthonról is bejárhat. Talán a front, talán a bennem lappangó megfázás érzékenyebbé tett az átlagosnál és kicsit harsányabban adtam hangot szívem választottjának hiányának... elmondtam hogy olyan mintha picit megváltoztak volna a dolgok az utóbbi időben. Érzésem szerint nem annyira lelkes és hogy jól esne érezni hogy fontos vagyok számára (nem csak akkor mikor a közelemben van, hanem a távolból is). Szó szót követett és az lett a végkimenetel hogy hisztis vagyok és siránkozom, igazán tehetnék úgy mint aki boldog, vagy legalább próbáljam meg jól érezni magam... ha ez sem megy, akkor meg... a folytatás nyomdafestéket nem tűr, szóval hanyagolnám.
Iszonyúan bánt a dolog mert nem vagyok egy hisztis liba... én csak... talán egy kis szeretgetésre vágytam a távolból... hogy érezzem annyira hiányzom neki én is mint amennyire ő nekem...
Van egy kis megszokott rituálénk, elalvás előtt mindig ír... most semmi... és azóta sem... félek hogy elúszik minden, bár eléggé irracionális lenne ennyi miatt. De ki tudja mi játszódik le a másikban... én legalábbis már nem tudom józan ésszel kilogikázni mi játszódhat le másokban... Remélem előkerül... mihamarabb... és jó vége lesz...
Viszont tévedtem... hiába írtam le :) semmivel sem lett jobb :)
Talán a következő levelem kicsit boldogabbra sikerül...
Remélem kedves ismeretlen barátom Te jól vagy...
Legyen szép, mosolygós napod!
M.